Ott dulakodott a lengyel muskétás három-négy polgárral a piacon, és a polgárok ugyancsak szorongatták hegyes csákányaikkal. Bőségesen vérzett a lengyel, amikor odaértem és szétcsaptam a polgárság között. - Köszönöm, pajtás - szólott a lengyel -, de én már nem sok hasznát veszem segítségednek. Megszúrtak a szívemnél ezek a kutyák. De te felmehetsz ide a házba, és nem bánod meg, ha felmentél. A lengyel ezután már nem sokat beszélt, én pedig bementem a házba, amely előtt a csetepaté történt. Benyitok sorban az ajtókon, egy darabig senkit sem találok. De a legutolsó szobában fekszik ám egy selyemmellényes polgár a földön, mozdulatlanul, az arcán mindjárt megismertem a lengyel kezének nyomát, a szúrást a két szeme között, mellette sivalkodik pedig egy asszonyféle. Asszony? Leány! Sok szép nőt láttam, de ilyent még nem. Hamuszürke köntöse egy percre megriasztott, de aztán a bor és vér gőzében megrészegülten nyújtottam ki a kezem utána. Ő rám nézett és sziszegett, mint a kígyó a Pyrenneken, ha reátaposnak.
Szinte jelvények voltak azok a különös, forradásos sebhelyek az arcon. Akinek volt, az biztosan végigcsinálta a spanyol háborút. Mint mondám, nekem ép volt az orrom, mindkét szemem is megvolt (pedig éppen szem dolgában fogyatkoztak bajtársaim), és a szájam se volt ánizsszagú az örökös orvosságrágástól, hanem borszagú, valóban borszagú, amitől nem undorodtak, sem nem féltek a tejképű rajnai asszonyságok. Az övemben valódi jó Fülöp-aranyak, a tarsolyomban mór ékszerek, és a testemen ing, valódi ing valenciai csipkéből, amit valami hercegnéről rántottam le - ibi-ubi. Ugyan kivel cseréltem volna Wallenstein muskétásai között? Útközben elhullott pajtásaimmal-e, akik rettentő kínjukban a földön fetrengve dobálták el maguktól a szerzett mór ékszereket, mintha az hozta volna betegségüket? Vagy cseréltem volna ámbraszagú barátaimmal, akik józan fejjel csak fekete álarccal arcukon közeledtek nőkhöz, de ritkán voltak józanok? A muskétásnak már csak az a sorsa, hogy elevenen hordozza magával a hullaházak szagát, én pedig szerencsés fickó létemre csak borszagú voltam, rajnai bortól szagos, amely szagtól a folyó menti asszonyságok nem undorodtak.
Akkoriban nálunk a prédikátorok, a hitvitázók kemény és érdes nyelven írtak, és a finomkodók csak később, a XVIII. század elején jöttek. Szegénységünk folytán tehát le kellett mondanom arról, hogy Calderónt a XVII. század szűk skálájú magyar nyelvén szólaltassam meg, mert féltem, hogy ezen elsikkad a vígjáték pajkossága, és a korhűség majd nem pótolja a színházi hallgatót azért a furcsa rafinériáért, amivel az eredeti darab bőségesen szolgál. A szereplők stilizált-régies nyelvet beszélnek. Teleaggattam a sorokat együgyű, naiv, akaratos rímekkel. Nem előkelő rímek ezek - tudom -, de akarattal nem előkelőek. Cirkuszi mulatságot rögtönöztem. A szavak bohóccsörgők, karneváli csengettyűk, konfettik. Molière nem tűrné el. Az ő nyelve szikár és pontos, csupa csont és izom. Calderón nyelve húsos, költői és olvatag. Azt akartam, hogy a játék maradjon játék, amint az eredetiben is önkényesen és bohócosan kergetik egymást a szavak. Munka közben azonban sokszor elkomolyodtam. Éreztem, hogy a magyar nyelv, éppen azért, mert még nincs elnyűve és agyonművelve, a világ legelső hangszere.
(az EU minden nyelvére lefordítva) Észak-Korea: "Biztosan győz, aki hisz és a népre támaszkodik" Fidzsi-szigetek: Rerevaka na Kalou ka Doka na Tui ("Féld Istent és tiszteld a királynőt") Franciaország: Liberté, égalité, fraternité (francia, "Szabadság, egyenlőség, testvériség") Fülöp-szigetek: Maka-Diyos, Maka-Tao, Makakalikasan at Makabansa (filippínó, "Istenért, a népért, a természetért és a hazáért") Görögország: Ελευθερια η θανατος (átírás: "Eleftheria o Thanatos") (görög, "Szabadság vagy halál") Grúzia: ძალა ერთობაშია! (grúz, "Egységben van az erő") Guyana: Egy nép, egy nemzet, egy végzet Haiti: L'union fait la force (francia, "Egységben az erő") Hollandia: Je maintiendrai (francia, "Fenntartom") Holland Antillák: Libertate unanimus (latin, "Egyesítette a szabadság") India: Satyameva jayate (szanszkrit, "Csak az igazság győzedelmeskedik") Indonézia: Bhinneka Tunggal Ika (ó-jávai nyelv, "Egység a sokféleségben") Irán: Allahu Akbar (arab, "Isten a legnagyobb") Írország: "Szabadságot az elnyomott kelta népnek") Jamaica: Out of many people, we are one ("Sok nép közül mi egyek vagyunk"<--??
Az egész majdnem önkarikatúra. Egyes fellengző, bombasztikus passzusok humoros átírásai azoknak a kifakadásoknak, amelyeket másutt tragikus pózzal, sápadt arccal maguk Calderón hősei fújnak el, és maga a vígjáték - a szerkezetében, a motívumaiban - iróniája a drámaíró modorának és szokott szüzséjének. Calderón drámáiban többnyire megjelenik egy "fátyolos hölgy", akit a lovag - el galan - félreismer. Ebből származik a tragédiája. Itt csak egy farsangi komédia lesz a tévedésből. A princ egy tenyeres-talpas parasztasszonyt szöktet el a kedvese helyett, s az ellentétekben tobzódó spanyol temperamentum kéjeleg a helyzetekben, a hercegek, a fejedelmek, az udvari dámák és a paraszti nyelvet beszélő otromba és bűzös parasztok szembeállításában. Ezek a külső tévedések, ezek a primitív felsülések jelentették a régi embereknek azt az idegizgalmat, amit mi lelki excitánsok, finom és hódító félreértések alakjában kapunk a mai rafinált vígjátékíróktól. Calderón nyelve kényeskedő, puha, néhol majdnem nyegle.
Szerk. : Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000. [1] Batthyány Ferenc (megh. 1566) vörösmárvány sírköve, Németújvár Batthyány Ferencz. A németujvári templomban lévő siremlékéről. Az ezredéves országos kiállitás történelmi főcsoportja részére készitett gipszmásolatról rajzolta Mühlbeck Károly Batthyány Boldizsár (megh.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Batthyány (olv. Battyányi) család címerével foglalkozik. németújvári Batthyány [ szerkesztés] A Batthyány grófi család címere Batthyány Boldizsár és Benedek 1500. december 12-én Budán II. Ulászlótól kapott címert. DL 107. 672 Ősrégi család, melynek ősi fészke a Zala vármegyei Kővágóőrs volt. Első ismert őse Miska ispán (1207-1227). Ennek fiai: Örsi Renold ispán (1258-1274. ) és Örsi Pál (†1272 előtt). Ennek leányát Örsi Mátyás (1274-1299), Veszprém vármegye szolgabírája vette el. Utódait Kővágóőrsieknek nevezték. Fia Mihály sz. 1299; ennek fia Miklós mester 1339-1380, aki Batthyány János leányát, Katát, vette nőül. E házasságból származott Kis György (1392), 1401-ben esztergomi várnagy, a Batthyány család őse. A család fényének alapját Ferencz (1497-1566), Vas vármegye főispánja, főpohárnok és horvát bán vetette meg. Utódai közül: Ferencz, aranysarkantyús vitéz, valamint fiai György és Gáspár, 1628-ban bárói, Ádám 1630 augusztus 26-án grófi rangot nyert.
Erősen érezni rajta a XVII. század finomkodását és ízléstelenségét. Még Gongóra, a hírhedt-homályos költő, a hasonlatvadász, a képeibe belezavarodó különc is rokon vele, akit a drámaíró sokszor kifiguráz. Calderónt sok helyütt maguk a spanyolok se értik, de mindenkor szeretik. Ő a hibáival együtt nemzeti poéta. A spanyol nép ma is énekel egy fésűről, amely mint ladik imbolyog a kedves lány hajtengerében, és nótába tette ki az ajkakat, amelyek hasonlatosak a bíbor függönyökhöz. Ez a nép maga is kissé précieux. Kövér gyümölcsöket eszik, a konyháján dúsan használja a fűszert, a törökdiót, a gyömbért, a szegfűszeget, és a szegény munkás nem kávémérésbe jár, hanem a csokoládéházba, ahol potom áron mérik a nacionális uzsonnaitalt, a sűrű és fűszeres csokoládét. Ma talán mi is jobban megértjük őket és a kényeskedő költőit, mert a jelen megint kissé précieux. Én, aki hónapokig éltem a spanyol trocheusok, az ágbogas hasonlatok között, kerestem az egyidejű magyar, précieux nyelvet. Nem találtam.
Sitemap | concreteyuma.com, 2024